Hirtelen felindultságból elkövetett kajakvásárlás
2011.10.07. 12:00
Mindig is szerettem volna kajakot. Néztem az aranyárban mért Prijontól a szétszedhető Point N65°-on át egészen a viccesen fapados, Gumotex minimálkajakig sokféle ladikot, sőt, egynehányat ki is próbáltam. Közben többször elült a lelkesedés – főleg télen – de a parázs ott dolgozott a hamu alatt. Aztán egyszercsak megtörtént a baj.
Egy svéd bútorbolt látogatás alkalmával betértünk a közeli sportboltba is, ahol brutális leolcsósítás volt felfújható kajakokból. Konkrétan negyvenhárom százalékos, így egy általam már tisztességes cuccnak tartott szerkezet is belefért az ötszámjegyű keretbe. Vásárlás után pár napig még rejtegettem a munkahelyemen, de végül csak haza kellett vinnem a felfújható strandkellékemet. Nem volt könnyű meccs.
Miért jó a csónak egy kétgyerekes családban?
A feleség szemével.
Mindig azt tervezgetem, hogyan tudnánk minél több időt, minél tartalmasabban eltölteni családi körben. Az ilyen programoknak általában két akadálya van: az idő (főleg apunak nincs) és a pénz (főleg nekem nincs). Ezért talán érthető, hogy mikor kedves férjem hazaállított egy nyaralás árányi, kizárólag egyedül használható, viszont lakásunk méretéhez képest gigászi méretű kajakkal, az első gondolatom az volt, hogy egy késsel széjjel hasogatom. Persze nem a férjemet, nem, nem. Csak a hajót.
Egyelőre mégsem hasogattam szét. De azért nagyon ellenséges lehettem, mert az első hétvégén férjem, hogy bizonyítsa a hajó családbarát mivoltát, begyömöszölte maga mellé a nagyobbik fiunkat is, aki apuci szerencséjére borzasztóan élvezte a dolgot. Azóta rengeteget hallottam arról, hogy ez a kajak mennyivel olcsóbb, kisebb és jobb, mint a többi, és főleg, hogy ebben a mai stresszes világban egy dolgozó férfinak milyen nagy szüksége van egy kis kikapcsolódásra, hogy ne hagyjon maga után özvegyet és árvákat 40 évesen. És ezzel kicsavarta kezemből azt a bizonyos széjjelhasogató kést.
Miért lett felfújható strandkellék?
Aránylag egyszerű rá a válasz: mert ha kiengedjük belőle a szuszt, akkor kis helyen elfér. Otthon is könnyen tárolható, kisebb az esélye annak, hogy egy nap a hitvesünk áltlal összekészíttet bőröndöt találjuk az ajtó előtt, néhány pár zoknival, meg a heti szennyes alsógatyánkkal megtömve. Emellett befér a panelekben rendszeresített személyfelvonóba, ami a másodiktól fölfelé egyre nagyobb áldás.
Végül, ha kedvünk szottyan valami repülős úthoz, akkor is magunkkal vihetjük a járművet, hiszen minden valamire való városban van legalább egy hajózható városi pocsolya, amit érdemes felderíteni. A tengerpartokról nem is beszélve.
Persze megvannak a hátrányai is, nyilván kevésbé elegáns, mint egy igazi, cingár kajak, és nem is siklik olyan szépen, mint egy merev-testű példány. De ugye ilyenekkel a hülyék is tudnak kajakozni, a faszagyerekek felfújható traktorgumin vágnak neki a víznek. Az a kihívás. Legutóbb éppen nagy szélben, méretes hullámok közt bohóckodtam vele a Fertőn. Kalandos volt.
Szóval egyelőre felhőtlen a kapcsolatunk, élvezem a cuccot. A vízreszállás nem tart sokkal tovább, mint a merev kajakokkal, mert mire a tetőcsomagtartóra tudományosan rögzített példányokat lehámozzák, addig én simán felfújom a sajátomat. A leeresztés sem tart sokáig csupán a szárítgatás kellemetlen. Meg az állandó origami, hogy beférjen a kis táskájába.
Az első, bátortalan holtágas vergődések óta már jártam vele az igazi Dunán is, sőt nemrég a szeles, vadul hullámzó Fertő tavon is fordultam vele egy kalandosat. Remélem egyszer a sós vízben is megmártózik majd a cucc. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
NaviHami 2011.10.07. 13:16:54
Utolsó kommentek